Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Cozma, Marian

2009. február 10.

Az MKB Veszprém kézilabdacsapatának az idegenlégiósaira éppen akkor támadt rá egy romákból álló agresszív csoport, megölték Marian Cozmát, amikor Magyarországon a miskolci rendőrkapitány kijelentése nyomán fellángolt a vita arról, hogy létezik-e cigány bűnözés, hogy meg szabad-e jelölni egy-egy bűneset bemutatásánál az elkövetők etnikai hovatartozását. Amíg a magyar hírközlő szervek kórusban marasztalták el a cigányozó rendőrkapitányt, és attól is ódzkodtak, hogy elmondják, Marian Cozmát roma bűnözők késelték meg, Romániában különös hangsúlyt kaptak az ügy etnikai vonatkozásai. Az egyik piacvezető sportlap, a Prosport egyenesen azt adta tudósítása szalagcímének, hogy „gyilkolt a cigány maffia”. A korrekt, kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekvő újságíró nehezen talál kapaszkodókat. Mindkét gyakorlattal szemben vannak kifogásai. /Gazda Árpád: A közölhetőség próbája. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./

2009. február 10.

Magyarországon a média, a politikusok és a rendőri vezetők nagyon óvatosak, talán túlzottan is azok, a tragikus veszprémi gyilkosság után – melynek során szíven szúrták Marian Cozma román kézilabdázót, s két csapattársát életveszélyesen megsebesítették – még utalni is féltek arra, hogy az elkövetők cigányok lehetnek. Nem így a szerb és a román sajtó, ahol elszabadultak az indulatok, annyira, hogy a veséjét a késelés után sajnálatosan elveszítő, szerb származású kézilabdakapus édesapja komoran jelentette be, nem bízik a magyar rendőrségben, képtelenek felszámolni a cigány bűnözést, ő viszont bosszút áll fia barátjának halála, a fia és egy horvát társa halálos sebesülése miatt, szabadcsapatot toboroz, és eljönnek Magyarországra igazságot tenni. Múlt héten A szólás szabadsága című magyar hírműsorban Spiró György, az ismert dráma- és regényíró állította, hogy Magyarországon polgárháborús helyzet van a roma bűnözésnek a nyomor és a gazdasági válság miatti erőteljes eszkalálódása miatt, s bármikor összecsapások törhetnek ki. Odajutnak-e a különféle kormányok romák felzárkóztatását célzó pénzei, ahova kell, hiszen több roma önkormányzati vezető ellen folyik jelenleg eljárás a pénzek nem megfelelő elköltése miatt. Eljárás folyik Kolompár Orbán roma vezető ellen is anyagi visszaélések alapos gyanúja miatt. /Bogdán László: Az előítéletek taposóaknái. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./

2009. február 11.

Több magyarországi és romániai helyszínen is elidőzött február 10-én az a gyászmenet, amely Marian Cozma koporsóját kísérte el Veszprémből Bukarestbe. Az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott február 8-án meggyilkolt játékosának koporsóját autóval szállították a román fővárosba. Ezt megelőzően post mortem a Veszprém város tiszteletbeli polgára címet adományozták a 26 évesen meggyilkolt kézilabdázónak – a kitüntetést édesapja, Petre Cozma vette át a dunántúli város polgármesterétől. Klubcsapata mezszámának visszavonásával tiszteleg Marian Cozma emléke előtt, akárcsak a román válogatott. Eközben a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság egymillió forint nyomravezetői díjat ajánlott fel annak, aki érdemi információval szolgál a veszprémi kézilabdások elleni bűncselekmény egyik gyanúsítottjának, Sztojka Ivánnak tartózkodási helyéről. A másik két körözött személyt, Raffael Sándort – aki mellkason szúrta a kézilabdázót – és Németh Győzőt már őrizetbe vették Ausztriában. /Gyászmenet két országon át. = Krónika (Kolozsvár), febr. 11./

2009. február 14.

Végtisztesség dolgában jelesre vizsgázott Magyarország. A veszprémi lakosság a román közvéleményt megdöbbentő részvéttel rótta le kegyeletét a brutálisan Marian Cozma sportoló előtt. Az eset nemzetközi vonatkozása miatt az illetékes szervek rekordidő alatt azonosították az elkövetőket. A hatékony bűnüldözés azonban a Lajtától keletre valahogy nem jellemző az Európai Unióra. Felemelő volt, hogy rivális játékosok – magyarok, románok – egyemberként álltak sorfalat a ravatal mellett. Marian Cozma román csapattársai keserűen jegyezték meg, hogy bezzeg ilyenkor boldog-boldogtalan a maga módján magyarázza az eseményeket, míg életében – és hazájában – alig ismerte, becsülte valaki Cozmát. /Laczkó Vass Róbert: Végtisztesség dolgában…. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

2009. február 16.

Úgy tűnt, hogy korábban példátlan szolidaritásnak lehetünk szemtanúi magyarok és románok között: Marian Cozma román kézilabdázó tragikus veszprémi halála nyomán a két nemzet együtt osztozott a család gyászában. Ebben a békés hangulatban Traian Basescu elnök durván kikelt az autonómia ellen, ismét úgy adva a székely közösségnek az egyik kezével, hogy a másikkal el is vett tőlük. Az államfői szintre emelkedett uszítás ellen most valódi összefogás szükséges. /Balogh Levente: Uszító államfő. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./

2009. február 16.

A veszprémi tragédia a románok és a magyarok közötti történelmi megbékélést fémjelezheti – írta február 14-i számában a bukaresti Adevarul című napilap Marian Cozma sportoló meggyilkolása kapcsán. /Román–magyar megbékélés? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

2009. február 19.

A regionális szintű együttműködés kérdései is szerepeltek Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke február 18-i bukaresti tárgyalásain, amelyeken az infrastrukturális fejlesztés, a gázvezeték és az autópálya-építés témáját egyaránt érintették a felek. Szili Katalin Roberta Anastaséval, illetve Mircea Geoanával, a román képviselőház és a szenátus elnökével ült közös asztalhoz, majd Emil Boc miniszterelnökkel tanácskozott, délután pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti frakcióival találkozott. Szili Katalin a találkozó után elmondta: román partnerével megállapodtak abban, hogy folytatják a parlamenti elnökök félévenkénti találkozóinak sorát. Emil Boc miniszterelnök arról biztosította a magyar vendéget, hogy kormánya szeretné folytatni az együttműködést a magyar kormánnyal, ennek keretében folytatnák a közös kormányülések gyakorlatát. /Elkezdték a kisebbségi törvény vitáját. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./ „Ez a kérdés nincs napirenden” – reagált Bukarestben Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Göncz Kinga külügyminiszternek egy nappal korábban tett nyilatkozatára, melyben azt mondta, módosítani kellene a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF). A magyar diplomata Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter budapesti látogatását követően beszélt erről. A KMKF szerepét ugyanakkor Markó Béla úgy értékelte, hogy az „mára már nemcsak ünnepi testület, hanem egy olyan intézmény, amely közös koncepciókat képes kidolgozni”, „tovább kell vinni ebben a formában, és gazdagítani kell a munkáját”. Traian Basescu államfő hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kapcsolatokban az RMDSZ továbbra is megkerülhetetlen tényező. Hivatalos látogatása végén Szili Katalin még megkoszorúzta a Veszprémben meggyilkolt Marian Cozma kézilabda-játékos sírját is. /Mihály László: Lesz még közös kormányülés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./ A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára (KMKF) mostani formájában továbbra is szükség van, gazdagítani kell munkáját – jelentette ki Bukarestben Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, miután megbeszéléseket folytatott Szili Katalinnal. Markó Béla felhívta a figyelmet Szili Katalin szerepére a KMKF létrehozásában, amely – mint fogalmazott – ma már nem pusztán ünnepi testület, hanem olyan intézmény, amely közös elképzeléseket dolgoz ki. Az RMDSZ új parlamenti csoportjának az a véleménye, hogy a KMKF nagyon fontos intézmény, azt ebben a formában fenn kell tartani, gazdagítani kell munkáját – tette hozzá Markó. /Markó: a KMKF-re továbbra is szükség van ebben a formában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

2009. május 9.

Négyezer ember felállva, percekig tapsolt, amikor befejeződött május 7-én Veszprémben a Cozma-gyilkosságról készült, Szíven szúrt ország című film első részének díszbemutatója; a közönség hosszú ideig Marian Cozma nevét skandálta. A film díszbemutatóján jelen volt Petre Cozma, a meggyilkolt sportoló édesapja is. /Vastaps fogadta a Cozma-film bemutatóját Veszprémben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

2009. július 13.

Az ősszel Romániában tartandó újabb magyar–román közös kormányülés előkészítését tekintette át Szabó Vilmos magyar külügyminisztériumi államtitkár hétvégi bukaresti tárgyalásain. A lehetséges témakörei között szerepelnek az európai uniós projektek, az energiaügyi együttműködés, az utak és határátkelők korszerűsítése, a Duna-stratégia, a régiós fejlesztések. A magyar fél emellett megerősítette az Emil Boc miniszterelnök budapesti látogatására szóló meghívást. Ezt augusztus 12-re időzítenének – arra a napra, amikor a Puskás Ferenc Stadionban a két ország nemzeti labdarúgócsapata barátságos mérkőzést játszik a Veszprémben meggyilkolt román kézilabdázó, Marian Cozma emlékére. A kisebbségi vegyes bizottság újabb ülésének a lehetőségéről is beszéltek, ezen Szabó Vilmos szerint mihamarabb át kellene tekinteni az előző két találkozó dokumentumait, amelyekből eddig nem született még jegyzőkönyv. Megvitatták a romániai magyar intézményvezetők tömeges leváltásának az ügyét is. A román fél szerint nincs szó a magyar kisebbséget hátrányosan érintő megkülönböztetésről. A magyar fél viszont úgy tartja: nem függhet választási eredményektől az, hogy a 30 és 80 százalék közötti arányban magyar lakossággal rendelkező területeken a helyi intézményekben ennek a kisebbségnek saját képviselői legyenek. Szabó Vilmos a hivatalos tárgyalások előtt az RMDSZ bukaresti székházában tanácskozott Markó Béla szövetségi elnökkel is. /Szávuj Attila: Leváltásoktól futballmeccsig. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

2009. november 2.

A román és a magyar halottakról egyaránt megemlékezett november 1-jén Bukarestben Szekeres Imre honvédelmi miniszter: a Dinamo stadion klubházának falán felavatta Marian Cozma emléktábláját, a Calvineum református temetőben pedig a Magyar hősi parcellát és az ott felállított emlékművet. A Magyar hősi parcella emlékművének alapkövét 2002 októberében helyezték el. Azóta elkészült a művészi emlékmű és 2008 márciusában létrejött a román–magyar hadisírok jogi helyzetéről szóló megállapodás is. /Fleischer Hilda: Román-magyar közös hősök. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./ Szekeres Imre magyar honvédelmi miniszter a Marian Cozma emléktábla avatásán olyanokat állított, hogy tisztelnünk kell a két nép hőseit, hogy a modern időkben román és magyar már csak sportban küzd egymás ellen, azután kezet fogunk, hogy Cozma meggyilkolása példa nélküli összefogásra ösztönözte a két országot és népet, meg hasonló üres, a valóságtól távol álló dolgokat. Marian Cozma halála után a két nép nem fogott össze, csak annyi történt, hogy a románok azóta is türelmesen várják a gyilkos(ok) elítélését. Román és magyar között nem valósul meg a példaként emlegetett német–francia kibékülés. Az egyik ugyanis kénytelen történelmi, társadalmi, kulturális ezeréveket utólag pótolni meg púderezni, a másik pedig alkata, lelkülete miatt még sokáig Trianon foglya marad. Maximum megpróbálnak itt Európában ellenni egymással. A Szekeres által emlegetett „összeborulás” egy felszínes érdekbékesség, a román és magyar politikusok ügyesen játsszák szerepüket. Amennyiben Szekeres Imrét érdekli az igazi, valóságos viszony román és magyar között, repüljön be légyként egy magyar–román focimeccsre, jusson fülébe mindegyik, magyart bozgorozó román átkozódás, minden büdösoláhozó magyar átkozódás, írta a lap munkatársa. /Irházi János: Jó kis viszony. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./

2009. november 2.

A kolozsvári Sétatéren felavatott emlékmű, „In memoriam 1956”, összeköthet magyarokat, itt élő románokat. Ennek ellenére Gheorghe Funar nyilatkozatát közölte a Foaia Transilvana egyik száma, miszerint csak Emil Boc idejében lehetett ilyesmit engedélyezni, merthogy ez az emlékmű a román hatóságok újabb árulásának a jele, a diabolikus magyar irredentáknak tett engedmény. Ugyanitt olvasható a Vasgárda örökségét vállaló Noua Dreapta (az Új Jobboldal) állásfoglalása „a történelem meghamisításáról” és arról, hogy ez az esemény negatív következményekkel fog járni mind a román, mind a magyar fél számára. Melléfogásokban, diverziókban nincs hiány a Kárpát-medencében. Nem kell visszamenni a Malina Hedvig-ügyig, az elmaradt révkomáromi Sólyom László-látogatásig, a kárpátaljai vagy pozsonyi műemlékrongálásokig, a vajdasági diákverésekig. Magyarázat mindig van, most a battonyai ablakbetörés, az idegennek szóló veszélyes fenyegetés. A Battonyán letelepedett aradi román üzletember, a rendőrséghez fordult. A Veszprémben gyilkosság áldozatává lett kézilabdázó, Marian Cozma sajátos módon a magyar–román megbékélés szimbóluma lett, a battonyai-aradi Marin Crisan körül kavarodó hírek az ellenkező hatást váltják ki. A romániai magyar lapok, az Új Magyar Szó, a Krónika Kreszta Trajántól, Battonya alpolgármesterétől azt idézték, hogy „Nem retteg itt senki senkitől. Elszigetelt esetről van szó, én csak erről a fenyegető levélről tudok”, a bukaresti Adevarul, többször visszatérve az esetre, azt adta tudtul a román olvasóknak, hogy ezek a problémák a románok és a magyarok közt mindig is léteztek, mármint az irigység, a gyűlölet mindkét részről. Az Adevarul cikkének a címe: „A magyar szélsőségesek nem akarnak minket az országukban”. Az új kolozsvári hetilap, a Mesagerul de Cluj első száma a változóban lévő Kolozsvárról szól, a lap a magyar konyha receptjeit ajánlja az olvasóknak. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. november (1). = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

2010. január 14.

Február 6-án avatják Marian Cozma emlékművét
Február 6-án, szombaton délután avatják fel Marian Cozma emlékművét Veszprémben, az új sportaréna előtti parkban - tájékoztatta Remport Csaba, a Veszprém Kézilabda Fan Club elnöke szerdán az MTI-t.
Mihály Gábor, Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásának szakmai zsűrizése nemrég megtörtént, s várhatóan két hét múlva öntik ki bronzból a dobómozdulatot megörökítő mellszobrot.
Remport Csaba hozzátette, az emlékmű felállításának tereprendezési munkálatai már elkezdődtek - ezt a veszprémi önkormányzat vállalta -, a művész pedig ezekben a napokban egyeztet Minya Gábor békési kőfaragóval a posztamens és a műalkotás összeillesztésének kérdéseiről.
A kőfaragó nagylelkű felajánlást tett: ő adományozza ingyen az emlékmű posztamenséhez, azaz alapjához szükséges hat tonnás afrikai gránitkövet, amelynek az értéke eléri a kétmillió forintot.
A veszprémi szurkolói klub elnöke emlékeztetett arra is, hogy a kezdeményezésükre indított közadakozás révén hatmillió forint gyűlt össze a Cozma-emlékműre. Az elnök szerint az egyéb felajánlásokkal együtt - a városháza és vállalkozók ingyenes munka- és egyéb felajánlásai - a közadakozás összege akár a 10 millió forintot is eléri.
Remport hangsúlyozta, hogy az emlékmű avatásán jelen lesz Marian Cozma édesapja, Petre Cozma és a meggyilkolt élsportoló két lánytestvére is.
Marian Cozmát, az MKB Veszprém és a román válogatott 26 éves kézilabdázóját 2009. február 8-án hajnalban ölték meg a veszprémi Patrióta lokál előtt.
MTI. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. március 21.

Román hackertámadás a Magyar Hírlap ellen
Magyarellenes gyűlöletkeltés Avram Iancu szellemében
Órákon át nem lehetett hozzáférni lapunk online kiadásához tegnap, miután egy román hackercsoport megtámadta a Magyarhirlap.hu honlapot. Írások és fotók helyett Románia trikolórral színezett térképét, alatta pedig a Romanian National Security csoport üzenetét láthatták a képernyőn. Kora délután honlapunk helyreállítása órákat vett igénybe. Vélhetően Orbán Viktor múlt heti félreértelmezett üzenete, valamint a Székely Gárda alapítójának performance-a miatt feszültté vált román-magyar viszony áll a támadás hátterében. „Itt nem egy országos napilapról van szó, hanem annak az üzenetnek a tartalmáról, amely megjelent, és amelyben egy egész nemzetet fenyegetnek meg” – mondta Kocsis Máté, a törvényhozás nemzetbiztonsági bizottságának tagja az Echo Tv-nek. Hozzátette: a bizottság is összeülhet a kérdésben.
Orbán Viktor március 15-i üzenetét a bukaresti magyar nagykövet felesége tolmácsolta Marosvásárhelyen. Bajtai Erzsébet ezután saját gondolatait mondta el, ám azokat a román állami hírügynökség a kormányfő üzeneteként közvetítette. Így olyan mondatot is Orbánnak tulajdonítottak, ami például Erdély elvesztéséről szól.
Az ügy nyomán Bukarestben bekérették a magyar nagykövetet, és a törvényhozásban is vita indult. Lapunk kiderítette, a félreértésért egy amatőr tolmács a felelős, aki a hírügynökséget tévesen tájékoztatta. A feszültséget fokozhatta, hogy Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója Csíkszereda központjában felakasztott egy Avram Iancut – az 1848-49-es erdélyi magyarellenes akciók vezérét – ábrázoló bábut, majd az erről készült filmet feltöltötte a világhálóra. Csibi Barna ellen vizsgálat indult, akcióját magyar politikusok is elítélték.
„Mindannyian úgy éreztük a szerkesztőségben, hogy a legsötétebb törzsi szellem költözött pár órára honlapunkra – mondta Szentesi Zöldi László, lapunk főszerkesztő-helyettese. – A Magyar Hírlap azt üzeni a tetteseknek, ha ennyire fáj nekik Marian Cozma halála, a magyarság helyett inkább a gyilkosokkal levelezzenek. Egyébként az ember akkor szokott ennyit filozofálni becsületről, nemzeti kincsekről, megbecstelenített sírokról, amikor pattanásos arcú, frusztrált, tizenhat éves gyerekember. Ezzel együtt, sajnos, sokan gondolkodnak így Romániában, és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk” – tette hozzá.
Az RNS honlapja csak regisztrált tagok számára érhető el, vasárnap azonban ezt a lehetőséget is korlátozták. A csoport Facebook-adatlapja szerint magukat nem tartják rasszistának. „Büszkék vagyunk arra, hogy fehérek és románok vagyunk, de… gyűlöljük a cigányokat!” A társaság azt állítja magáról, tevékenységük nem az ellenállásban, a tiltakozásban vagy a lázadásban merül ki. „Az RNS az egész román nép kiáltása. Szervezetünk azokat próbálja megszólítani, akik elfelejtették, hogy ereinkben román vér folyik” – folytatódik a csoport bemutatkozása, amely újabb cigányozásba csap át: „A cigányok nem románok! Nem ők írták történelmünket!”
Az RNS tagjai, akik az egyik román napilap szerint húszan lehetnek, és átlag életkoruk is húsz év körüli, korábban már feltörték a brit Daily Telegraph, a francia Le Monde honlapját is. A társaság akkor is a románok cigányoknak nevezése és Franciaországból való hazatoloncolása miatt tiltakozott, ezért hivatkoznak a közösségi portálon arra, hogy „mi tiszteletben tartottuk Franciaországotokat, ti pedig Romániánkat fogjátok megbecsülni!”
Az internetes országimázsvédők lazán osztogatják a jelzőket a franciáknak. „Megelégeltük, hogy hozzátok hasonló szemetek csúfot űzzenek hazánkból. Ha volt pofátok feldühíteni egy egész országot, tudjátok meg, nem állunk itt meg!”
Végezetül, a csoport adatlapján megismerhetjük mottójukat is: „Megtörténhet, hogy a sasok alacsonyabban szállnak a tyúkoknál, de a tyúkok soha nem emelkedhetnek a felhők fölé.” Magyar Hírlap

2013. február 8.

Székelyzászló-ügy – Tucatnyi tüntető a bukaresti magyar nagykövetségnél
Tucatnyi tüntető gyűlt össze a bukaresti magyar nagykövetség előtt péntek délután, és román nemzeti lobogókat tűzött ki a külképviselettel szemben lévő kerítésre.
A demonstrálók a székely és általában minden idegen zászló Románia területén való kitűzése ellen tiltakoztak, ugyanakkor elítélték Magyarország beavatkozását a székelyföldi zászlóvitába. Többen hevenyészett feliratokat emeltek a magasba, „Ha nem tudtok románul, húzzatok el innen", „Románia az én hazám, a tiétek Mongólia", „Ha Vlad Tepes élne, egy hazátlan sem beszélne" felirattal. Az ellenségeit karóba húzató Vlad Tepes az a középkori uralkodó, akiről Drakula alakját ihlette, a bozgor (hazátlan) pedig a magyarokra használt leggorombább román szitokszó.
A tüntetők az MTI-nek elmondták: spontán megmozdulásról van szó, amelynek résztvevői a bukaresti Egyetem téren találkozva döntötték el, hogy a nagykövetség elé vonulnak. Az Egyetem téren több mint egy éve folyamatosan jelen van néhány tüntető, aki Traian Basescu államfő lemondását követeli.
A helyszínt biztosító rendőrök szerint a demonstrációt nem jelentették be. A megmozdulásról kora délutánig csak a kormánypártokhoz közel álló hírtelevíziók számoltak be, hangsúlyozva, hogy jövő héten bejelentett, nagyobb létszámú demonstráció várható a bukaresti magyar nagykövetség előtt.
Füzes Oszkár nagykövet nem volt az épületben a megmozdulás idején, mert – mint minden évfordulón – a Veszprémben négy éve meggyilkolt Marian Cozma emlékére rendezett temetői megemlékezésen vett részt, ahol megkoszorúzta a válogatott kézilabdázó sírját.
A demonstráció kapcsán a nagykövet a MTI-nek telefonon annyit mondott: örül, hogy Romániában demokrácia van, mindenki szabadon kinyilváníthatja véleményét, ugyanakkor reméli, hogy ez a jelképek szabad használatára is kiterjed.
A tüntetés résztvevői helyi idő szerint 16 óra után rendőri intézkedés nélkül szétszéledtek.
MTI
Erdély.ma,

2013. február 11.

Zászlóügy: nem csitulnak a kedélyek
Folytatódtak az elmúlt napokban a hatósági zaklatások a székely zászló használata miatt. Marosvásárhelyen kilenc, székely és magyar lobogókat lengető fiatalt tartóztattak fel a Somos utcában a helyi rendőrök szombat délután. A rendőrkapitányság és a csendőrség is kiszállt a helyszínre. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője elmondta, „helyi lakók” értesítették őket arról, hogy egy fiatalokból álló csoport székely és magyar zászlókkal elindult az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnáziumtól a Somostető felé. A rendőrök a Somos utcában érték utol és igazoltatták őket, majd értesítették a rendőrkapitányságot és a csendőrséget is. Daniel Manea, a csendőrség sajtószóvivője elmondta, a fiatalok „egy közeli községből” jöttek Marosvásárhelyre, a Papiu közelében található temetőbe, ahol elhelyeztek egy koszorút a magyar hősök emlékére, majd elindultak a Somostető felé, útközben azonban feltartóztatták őket, de bírságot nem kaptak, mivel nem zavarták a közrendet.
Tüntetés a nagykövetség előtt
Péntek délután egyébként tucatnyi tüntető gyűlt össze a bukaresti magyar nagykövetség előtt, és román nemzeti lobogókat tűzött ki a külképviselettel szemben lévő kerítésre. A demonstrálók a székely és általában minden idegen zászló Románia területén való kitűzése ellen tiltakoztak, ugyanakkor elítélték Magyarország beavatkozását a székelyföldi zászlóvitába. Többen kartonlapokat emeltek a magasba, „Ha nem tudtok románul, húzzatok el innen”, „Románia az én hazám, a tiétek Mongólia”, „Ha Vlad Ţepes élne, egy hazátlan sem beszélne” felirattal. A tüntetők a sajtó képviselőinek elmondták: spontán megmozdulásról van szó, amelynek résztvevői a bukaresti Egyetem téren találkozva döntötték el, hogy a nagykövetség elé vonulnak. A helyszínt biztosító rendőrök szerint a demonstrációt nem jelentették be. A megmozdulásról kora délutánig csak a kormánypártokhoz közel álló hírtelevíziók számoltak be, hangsúlyozva, hogy a héten bejelentett, nagyobb létszámú demonstráció várható a bukaresti magyar nagykövetség előtt. Füzes Oszkár nagykövet nem volt az épületben a megmozdulás idején, mert a Veszprémben négy éve meggyilkolt Marian Cozma emlékére rendezett temetői megemlékezésen vett részt, ahol megkoszorúzta az egykori román válogatott kézilabdázó sírját. A demonstráció kapcsán a nagykövet az MTI-nek telefonon annyit mondott: örül, hogy Romániában demokrácia van, mindenki szabadon kinyilváníthatja véleményét, ugyanakkor reméli, hogy ez a jelképek szabad használatára is kiterjed. A tüntetés résztvevői helyi idő szerint 16 óra után rendőri intézkedés nélkül szétszéledtek.
Băsescu tárgyalt Orbánnal
Közben Traian Băsescu államfő is kifejtette véleményét székelyzászló-ügyben, felelőtlennek nevezve azokat a politikusokat – szerinte legyen szó budapesti vagy bukaresti pártok képviselőiről –, akik gazdasági válság idején nacionalista kirohanásokra ragadtatják magukat. Tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján az elnök elmondta, a témában Orbán Viktorral is egyeztetett a brüsszeli EU-csúcson, és rendkívül pozitív hozzáállást tapasztalt a magyar kormányfő részéről. „Való igaz, hogy a beszélgetésünk idején nevettem is, viszont azt mondtam a miniszterelnöknek: a nacionalista problematikában lassan a zongorával a lépcsőkön. A román és a magyar félnek egyaránt mérsékelnie kell üzenetét, különben elszabadulhatnak az indulatok, és az katasztrofális lenne a két ország számára” – fogalmazott Băsescu, hozzátéve: soha nem fog egyetérteni „törvénytelen jelképeknek” a román állami intézményeken való használatával. Szerinte ugyanakkor Románia számára nem a székely zászló kitűzése jelent problémát, hanem például a mezőgazdasági termelőkre kivetett átalányadó, az adók és illetékek emelkedése, továbbá az alapélelmiszerek áfájának csökkentése, amely a balliberális kormány ígérete ellenére elmaradt.
Kelemen a nacionalista kártyáról
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyébként pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján leszögezte: Románia ügyeit semmiképp nem fogja előrevinni a nacionalista kártya kijátszása. Kelemen Hunor természetesnek ítélte, hogy a közösségek használják szimbólumaikat, szerinte ez nem ellenkezik az érvényes törvényekkel, és egyáltalán nem árt a román polgároknak vagy a román államnak. Hozzátette, Romániában eddig nem keltett megütközést, hogy a Kolozs megyei tordai városházán vagy a moldvai Neamţ várán helyi jelképeket megjelenítő zászlók lobognak. Az RMDSZ elnöke úgy vélte, mesterségesen duzzasztották fel a székely zászlós konfliktust, pedig sem Magyarországnak, sem Romániának nem érdeke a feszültségek kiélezése. Örvendetesnek találta, hogy a román és a magyar külügyminiszter csütörtökön telefonon egyeztetett a kérdésről. Hozzátette, a napokban Victor Ponta miniszterelnökkel szeretne tárgyalni erről. Kelemen Hunor azt is elmondta, kevés esélyét látja annak, hogy a román többség lemond a nemzetállami önmeghatározásról. A téma kapcsán nyilatkozó Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es képviselő úgy véli, a román kormány zseniálisan időzítette a székely zászló körüli botrányt, annak ugyanis sikerült elfednie az állami költségvetés vitáit, a parlamenti kvórum problémáit, a nyugdíjak átszámítását, az adóemelést és a mezőgazdasági szférát sújtó új adókat. Szabó szerint Füzes Oszkár nagykövet megbocsáthatatlan hibát követett el azzal, hogy televízióműsorokban szólalt meg, „talkshow-szereplővé” vált ahelyett, hogy diplomáciai úton próbált volna intézkedni. A román kormány válasza Németh Zsolt szavaira ugyanakkor durván eltúlzott volt a képviselő szerint: az államtitkár ugyanis egy budapesti kerületi önkormányzat ülésén beszélt a székely jelképekről, ilyesmire pedig semmiképpen nem a miniszterelnöknek kellett volna reagálnia. „Inkább az európai uniós költségvetés csökkenéséről kellene beszélni, mert a kohéziós alapok szűkülése nagyon érzékenyen érinti Romániát” – jelentette ki Szabó Ödön.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke egyébként a téma kapcsán leszögezte, az MPP – az RMDSZ álláspontjától eltérően – úgy látja, az erdélyi magyarság köszönettel tartozik Németh Zsolt külügyi államtitkárnak és a magyar kormánynak, amiért szót emeltek a székely zászló elleni romániai agresszió ellen.
Fidelitas: támogatott kirekesztés
A román kormány kirekesztő politikája, a Romániában élő magyarságot sújtó intézkedések ellen tiltakozik a Fidelitas is. „Európában sehol nem elfogadható, ha a kulturális sokszínűséggel szemben a kirekesztést támogatják” – szögezte le a Fidesz ifjúsági társszervezetének alelnöke, Oroján Sándor abból az alkalomból, hogy a Heves Megyei Önkormányzat döntése alapján pénteken az egri megyeházára kitűzték a székely zászlót. Elmondta, a Fidelitas arra törekszik, hogy Európában békében éljenek egymás mellett a nemzetek és a kisebbségek, ehhez pedig fontos egymás szimbólumainak és kultúrájának a tisztelete. A Heves Megyei Közgyűlés pénteki ülésén elfogadta a Hitvallás Székelyföld lobogója mellett című dokumentumot. Eszerint Székelyföld és Heves megye lélekben és szívben egy közösséget alkot, „nemzeti identitásunk azonos értékeken nyugszik”. A Szabó Róbert (Fidesz) közgyűlési elnök által szignált nyilatkozat szerint Heves megyében minden nemzet tagjáról előítéletektől függetlenül vélekednek, ezért bántó hogy testvérmegyéjükben, Kovászna megyében hatósági intézkedésekkel tiltják meg a Székelyföld lobogójának kitűzését.
Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke is a hétvégén jelentette be: a kisebbik kormánypárt által delegált polgármesterek is kitűzik a székely lobogót településeiken. A kereszténydemokrata politikus példaként említette Barcsot, Óbudát, Tatát, Somogyvárt, Tökölt, Vácot és Ceglédet, ahol már kitűzték, illetve a napokban elhelyezik a székely zászlót szolidaritásuk jeléül és a nemzeti összetartozás kifejezéséül. Hozzátette: felkérnek minden hazai önkormányzatot, hogy kövessék az európai együttélés normáinak betartására felhívó mozgalmat. Pálffy István köszönetét fejezte ki azoknak, akik a határokon túli településeken kitették a székely lobogót, és „bátran kimutatták szolidaritásukat székely testvéreinkkel”. Azt kérte, akkor is segítsenek, amikor a román hatóságok szankciói majd jogerőre emelkednek. Hozzátette: emellett azt is kérik, hogy azok a települések, amelyeknek eddig nem volt székelyföldi testvérvárosi kapcsolatuk, és szándékukban áll, minél előbb létesítsenek ilyet. Pálffy István – aki a sajtótájékoztatón a székely mellett a baszk, a szorb, a lapp népek zászlóját is bemutatta – azt mondta: Európában több olyan őshonos kisebbség van, amelynek történelmileg kialakult, hosszú évszázadokon át őrzött hagyománya a lobogó tisztelete, és nemzeti identitásuk, önazonosságuk egyértelmű jelképe. Kiemelte: a román fél magatartásával a székely autonómiatörekvéseket akarja „visszasorolni”, kulturális értelemben is, ugyanakkor a zászlók kihelyezésének megakadályozásával sokkal inkább felhívják a figyelmet a közigazgatás átalakításának tervére, amellyel megbontanák a Székelyföld egységét. Ha ez volt a cél, akkor „köszönjük szépen, mert ennél jobban felhívni a figyelmet arra, hogy mire készül a román kormányzat, nem lehetett volna” – fogalmazott politikus. A székelyzászló-mozgalom nyilvánvalóvá teszi egész Európa és az Unió számára is, hogy Romániában semmibe veszik az alapvető európai normákat, a közösségek autonómiáját, és „egy sovén, meghaladott, 19. századi szemlélettel tekintenek rá”.
Ismét gyűlölködött az USL-s Valer Marian
Ismét kisebbségellenes kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt Valer Marian Szatmár megyei szociálliberális szenátor, aki pénteken, a megyei önkormányzat hagyományos díjkiosztó gálaestjén próbálta ezúttal szítani a kedélyeket. Az ünnepség keretében egyébként közel 60, a kultúra, a közélet illetve a sport terén kiemelkedő eredményt elért szatmári tevékenységét ismerték el a „szatmári Oscar” névre keresztelt díjak átadásával. A magyarellenes kirohanásairól ismert szenátor felháborodásának adott hangot egyrészt amiatt, mert Szamoskrassón Bem Józsefről, az 1848-as szabadságharc tábornokáról nevezték el a helyi általános iskolát. Kifejtette: Bem 40 ezer román haláláért felelős, ezért elfogadhatatlan a névadás. Újfent sérelmezte emellett, hogy nem köszöntötte őt román nyelven is a krasznabélteki plébános a svábok deportálásának emlékünnepén, ami szerinte annak a jele, hogy a nemzeti kisebbségek nem tisztelik kellőképpen a románokat.
Krónika (Kolozsvár),

2013. április 9.

Tőkés László állásfoglalása a ProSport napilap alantas és sportszerűtlen képriportja kapcsán
Minden valamirevaló magyar vagy román emberben, illetve sportemberben megdöbbenést keltett a bukaresti ProSport című napilap azon címoldalas képriportja, melyben nemzetközi hírű, neves román élsportolónők méltatlan, sőt egyenesen alantas formában pózolnak a Bajnokok Ligájának keretében sorra kerülő Oltchim Vâlcea–Győri ETO kézilabda-mérkőzés magyar résztvevője, illetve a világhírű magyar játékos, Görbicz Anita ellen. A lefelé fordított hüvelykujj ellenséges szimbolikáját primitív indulatossággal egészíti ki egy román súlylökő és egy evezőbajnok azon felhívása, hogy: „Mindenáron, akár Anita mezének a letépése árán is győzzetek!”
Ez az újabb felháborító eset mind emberi, mind a sportszerűség szempontjából elfogadhatatlan. Még kevésbé érthető, hogy a sértő és ismételt sportszerűtlenség elkövetői – úgymond – a „szebbik” és a „gyengébbik” nemhez tartoznak. Mind általános erkölcsi szempontból, mind a „fair play” nevében, határozottan vissza kell utasítanunk a sportélet, illetve a sportszellem – korunkra jellemző – ilyenfajta eldurvulását.
Romániai állampolgárként ezúton követem meg a sértett győri csapatot, valamint játékosait román polgártársaim, illetve az inkriminált hazai sportújság minősíthetetlen magatartása miatt.
Nemrégen emlékeztünk meg a kiváló Marian Cozma veszprémi – román válogatott – kézilabdázó halálának gyászos évfordulójáról. Noha a két eset súlyossága nagyban eltér egymástól – annak idején hasonló érzéssel ítéltük el a jeles sportolót ért brutális erőszakot, a magyar és a román sportvilág pedig soha nem látott szolidaritással talált egymásra. Ennek a sporttörténeti példának a szellemében kell visszautasítanunk ezután is minden, emberhez és népeinkhez méltatlan, sportszerűtlen vagy éppenséggel erőszakos megnyilatkozást, mely a nemzetközi sportéletet vagy a magyar–román sportkapcsolatokat beárnyékolhatja.
Mindezen túlmenően, ennek a bulvár-ízű esetnek egy aktuálpolitikai vonatkozása is van. A kolozsvári magyarzászló-égetés, a székely zászlónak egy gyulafehérvári kosárlabdameccsről való diszkriminatív eltávolítása, valamint a legutóbbi holland–román labdarúgó-mérkőzésen kitűzött magyarellenes felirat azokra a szándékos etnikai provokációkra figyelmeztetnek, melyek elkövetői a magyar–román kapcsolatok tudatos megrontására törekszenek. Mi, magyarok semmiképpen ne ugorjunk be, ne legyünk „partnerek” ezekben a provokációkban!
Csak egyetértenünk lehet a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, Borkai Zsoltnak a felhívásával, melyben minden, sportot szerető szurkolót arra kér, hogy: „a csütörtöki veszprémi visszavágón a szokásosnál is sportszerűbben biztassák a győri kézilabdás lányokat!”
Nyerjen a jobbik! Távlatilag ugyanez érvényes a szeptember elején sorra kerülő román–magyar labdarúgó rangadóra…
Brüsszel, 2013. április 9.
Tőkés László, EP-képviselő

2014. augusztus 28.

A kézdiszentléleki lincselésen innen és túl
A klasszikus demokráciaelmélet szerint a társadalmi problémák megoldásának alapvető sémája, hogy ezek előbb közbeszéd tárgyává válnak, majd a politika közvetítő mechanizmusain keresztül becsatornázódnak – konkrétan a pártok, mozgalmak vagy civil egyesületek felkarolják őket –, majd politikai vitát követően kormányzati, netán parlamenti döntéshozás útján nyernek megoldást. Habár az elméletet részben már cáfolták (Pokol Béla például érdekes esszét írt A társadalmi problémák tündöklése és bukása címmel), egyes esetekben bizony elkerülhetetlen a társadalmi problémákról való nyílt beszéd ahhoz, hogy eljussunk a megoldáshoz. Ilyen a cigánykérdés, amelyet a politikai szereplők nem alaptalanul elaknásított területnek tekintenek, és ennek megfelelően ritkán mondják ki őszinte véleményüket.
A jéghegy csúcsa
A cigányokat a fősodratú európai médiában illik szegénysorba süllyedt rétegként, a többségi társadalom diszkriminációjának kitett közösségként, alapvetően áldozatszerepben feltüntetni. Annak megfelelően az olyan esetek, amikor a cigányokat bármiféle bántódás éri a többségi társadalom részéről, hatalmas médianyilvánosságot kap, míg ha a cigányok vernek meg, aláznak meg, kínoznak halálra vagy rabolnak ki nem cigány embereket, abból csak ritkán lesz hír. Ami a médiába eljut, az a jéghegy csúcsa: olyan esetek, amelyek valamilyen okból nem seperhetők szőnyeg alá. Ilyen volt az olaszliszkai lincselés, Marian Cozma meggyilkolása, a Hétesi-eset, amikor az ózdi negyed utolsó magyar lakóját, egy 92 éves nénit vertek halálra cigány suhancok, vagy Bándy Kata esete, akinek eltűnése a Facebooknak köszönhetően elhíresült, mielőtt még sorsáról bármit is tudni lehetett volna. Ha minden olyan esetet felsorolnánk, amely bármilyen kis visszhangot kapott a tömegtájékoztatásban, még mindig csak a töredéke lenne azon bűncselekményeknek, amelyeket cigányok követnek el nem cigányok sérelmére.
A kézdiszentléleki lincselés – amely kísértetiesen hasonlít az olaszliszkai esetre – nem hagyhatta érintetlenül az erdélyi nyilvánosságot. A közösségi portálokra és a médiára a zsigeri megközelítés a jellemző, „elkövetőiket” azzal indoktrináltak, hogy a cigányok csak áldozatok lehetnek, ezúttal is a lincselőket kitermelő társadalmi közeget mentegetik, s úgy tesznek, mintha ez az eset nem fordulhatott volna elő száz másik település bármelyikén. Miközben a többség – nem meglepő módon – drasztikus intézkedéseket várna az ügyben, és a felett is szemet hunyna, ha eme intézkedések foganatosítása közben sérülne az ártatlanság vélelme a cigány közösség egyes tagjainak vonatkozásában.
Eljátszott esélyek
Hogy e kérdésben tényleges előrelépés történjen, sok mindenen változtatni kellene. A legfontosabb az lenne, hogy feloldjuk a kérdést a tabuk alól, és ha valaki nyíltan beszél erről az akkut problémáról, ne kelljen attól tartania, hogy holnaptól szélsőséges, rasszista, kirekesztő, s mint ilyen, a társadalom minden eszközzel üldözendő, egzisztenciálisan ellehetetlenítendő tagja. Ebben kétségkívül nagy akadály a cigányok mentegetésére beállt fősodratú európai média, segítségünkre lehet viszont maga a valóság, amiről nem tudomást venni csak ideig-óráig lehet. Másrészt pedig olyan cigány értelmiségiek, mint Forgács István cigány származású cigányügyi szakértő, aki köntörfalazás nélkül beszél a legkényelmetlenebb kérdésekről is.
Rámutat például arra, kiknek „köszönhető” a kérdés tabusítása, hogy 100-150 véleményformáló értelmiségi hosszú időn át meghatározta a közbeszédet cigányügyben. Ők most kénytelenek észrevenni a társadalmi szemléletváltást, hogy az egyszerű emberek saját tapasztalatainak felgyűlésével szemben immár képtelenek eladni hamis sablonjaikat. Hadd idézzük szó szerint: „Valójában olyan ideológiai termékügynökökről van szó, akik soha nem vásárolnák meg a saját terméküket. Maguk sem hisznek abban, amit képviselnek. Nehéz elfogadniuk: amit kínálnak, nem eladható, nincs rá igény. A magyar társadalom előbbre jutását nem ezek a termékek szolgálják.” (Mandula Viktor interjúja a www.hir24.hu portálon, 2014. július 15.)
Kizárólagos önvédelem
Persze az sem mellékes, hogy ezek a termékek jól vagy rosszul csomagolt hazugságok. De nem feltétlenül ezért károsak. Bármily fájó, le kell szögeznünk: elképzelhető olyan helyzet, amikor a hivatalosságoknak a társadalom, a közösség érdekében vissza kell tartaniuk információkat. (Klasszikus eset a pánikhelyzet megelőzése.) Ez esetben azonban csak növelik a bajt a torz információk, a tények egyoldalú szelektálása, a bűnözők mentegetése. Jellemző eset, amikor egyik cigány fiatal megbökött egy másikat egy karddal a buszon, mellesleg önvédelmi helyzetben, s a sajtó rasszizmusról süvöltött, a balliberálisok tüntettek, beindult a szokásos hisztéria, amely csak akkor ült le, amikor kiderült, hogy a támadó és védekező egyaránt cigány. Mintha legalábbis az önvédelem joga csak egyes etnikumokat illetne meg.
Forgács arra is rámutat, hogy nemcsak előítéletekről van szó, hanem utóítéletekről is, amelyek megváltozásához a cigányságnak is változnia kell. „Nem a média alakítja a cigányokról kialakult képet, hanem maguk a cigány emberek. A cigány embereknek kell változniuk ahhoz, hogy meg tudják változtatni maguk körül az elő- és utóítéletes társadalmat.” A szakember életközeli példával illusztrálja mondanivalóját: „Cigány és nem cigány gyerekek összezárva esélyt kapnak arra, hogy megismerjék egymást. De ha a cigány gyerek eljátssza azt az esélyt, hogy őt már iskoláskorban tisztességesnek tartsák, akkor a 12éves osztálytársa nem azért fogja utálni a cigányokat, mert az apjától azt hallja otthon, hanem mert egy héten kétszer veszik el aszendvicsét az iskolában. Ezek elképesztően valós dolgok, több száz településen történnek meg a hét bármelyik napján.”
Antinormák spiráljában
Köztudott, hogy létezik a cigányságnak egy olyan része, amelynek erkölcsi világrendje teljes más, mint a környezetéé, körükben a munka kigúnyolnivaló foglalatosság, míg az élősdiség életforma, a bűnözés virtus, a börtönviseltség presztízs, a nem cigányt meglopni teljesítmény, a kegyetlenségnek kultusza van, az igazságosság, méltányosság, emberiesség pedig ismeretlen fogalmak. Ők azok, akik puszta szórakozásból félig vagy teljesen agyonvernek idős, védekezésképtelen embereket, megerőszakolnak, esetleg meggyilkolnak fiatal nőket, bármilyen élethelyzetben gondolkodás nélkül erőszakhoz folyamodnak.
A szociológusok dolga az lenne a cigányság mentegetése és a bűncselekményeiknek a mélyszegénységgel való hamis magyarázata helyett, hogy felmérjék: ez a mentalitás mennyire elterjedt, milyen mélységű. (Nem kétséges, hogy súlyos igazságtalanság lenne kiterjeszteni e súlyos kórképet az egész cigány etnikumra. Egyetlen életszagú példa ennek alátámasztására: gyöngyöspatai borász barátaim mesélik, hogy egyes cigány falustársaik tisztességesen dolgoznak, őket azonban a többi cigány kipellengérezi, gúnyolja és lenézi. Nos, az ő helyzetük kétségkívül a legrosszabb.) Ugyanakkor életképes javaslatokat kellene tenni a politikum felé arra, hogyan lehet megakadályozni ezen antinormák generációról generációra való átadását. A jogszabályokat pedig szigorítani kellene, s azokat az embereket, akikről lerí, hogy soha nem fognak beilleszkedni a társadalomba – származástól függetlenül – el kell különíteni, életüket úgy megszervezni, hogy hasznot termeljenek, ne élősködjenek tovább a börtönben, a dolgozó emberek nyakán. Mindezt természetesen normasértést követően és jogállami keretek között. Szakítani kell a bűnözőket védő jogalkotással és jogalkalmazással.
Addig kell ezeket a reformokat végrehajtani, amíg egyáltalán van még működőképes állam, amely azokat keresztülviszi. Mert nem nehéz megjósolni, hogy ha minden a jelenlegi trend szerint folytatódik, annak totális anarchia lesz a vége. Mivel a cigányság szaporodási rátája sokkal nagyobb a nem cigány lakosságénál, miközben a foglalkoztatottság e népesség körében finoman szólva alacsony, adott ponton szükségképpen összeomlik a társadalom ellátó rendszere. Egyes vidékeken már most egyszerűen élhetetlen az élet, állandósult a nem cigány lakosság rettegése. „Magyarország a Titanic állapotában van, túl a jégheggyel való találkozáson. Az a kérdés, hogy a 3200 településből mennyi fog megmaradni, ők a hajó utasai. Szombat délután fél öt van, ebben a pillanatban Borsodban 300 cigány fiatal gondolkodik azon, kitől és milyen módon szerzi meg a drogra valót. Sokan biztosan lebeszélik majd magukat a bűncselekményről, de ha csak 3 bekerül másnap a rendőrségi hírekbe, az a teljes magyarországi cigányság megítélését visszaveti” – írja Forgács.
A huszonnegyedik órában vagyunk, de talán még nem késő, hogy a tiszta beszéd és a célirányos, tudatos cselekvés élhető jövőt biztosítson a Kárpát-medencében magyarnak, románnak, cigánynak és minden más etnikai vagy nemzeti közösségnek.
Borbély Zsolt Attila , Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2017. február 10.

250 ezren a Schweighofer ellen
Negyedmillió romániai, németországi és ausztriai követeli a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó óriáscég fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó tanúsítványának visszavonását. A romániai de-clic nevű fórum által indított online aláírásgyűjtő akcióhoz csatlakozott a németországi Campact nevű szervezet is, így sikerült mintegy 250 ezer támogató aláírást összegyűjteni.
A petícióban kérik, hogy a Felelős Erdőgondnoksági Tanács (Forest Stewardship Council – FSC) határolódjon el az osztrák fafeldolgozótól, és vonja meg végleg a cég jelenleg felfüggesztés alatt lévő tanúsítványát. A környezetvédő civilek Bonnban adták át kedden a Felelős Erdőgondnoksági Tanácsnak a 250 ezer európai polgár aláírását tartalmazó petíciót, az akció azért időszerű, mert az FSC ezekben a napokban (február 7–10.) ülésezik, és tárgyalja a Holzindustrie Schweighofer átmenetileg felfüggesztett tanúsítványának ügyét is. (Maszol) A KREATIVITÁS MÚZEUMA. Múzeumot hoznak létre Kolozsváron az elmúlt napok kormányellenes tüntetéssorozatának képi és tárgyi emlékeiből: összegyűjtik és archiválják a tüntetésekről készült képeket, videófelvételeket, a használt táblákat, jelmezeket, improvizált hangszereket. A Z. Angles Galéria tulajdonosa, Székely Sebestyén György művészettörténész elmondta, a kezdeményezéssel elsősorban a kreativitás különböző formáit szeretnék megőrizni, hisz az, hogy a plakátok és egyéb tárgyak mennyire tekinthetők műalkotásnak, vitatható. (Krónika) TÍZMILLIÓ FORINT A MARIAN COZMA EGYESÜLETNEK. A Magyarországon gyilkosság áldozatául esett Marian Cozma halálának nyolcadik évfordulója alkalmából Íjgyártó István, Magyarország kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára átadta a Külgazdasági és Külügyminisztérium tízmillió forintos pénzadományát a sportoló nevét viselő egyesületnek Bukarestben. Az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott játékosának emlékére édesapja, a szintén kézilabdázó-múlttal rendelkező Petre Cozma Marian Cozma Egyesület néven nonprofit szervezetként működő egyesületet hozott létre 2009-ben a hátrányos helyzetű gyermekek sporttevékenységének támogatása érdekében. (MTI) A LEGJOBB SZÁLLODÁK. A marosvásárhelyi Hotel Privo az ország legjobb szállodája 2017-ben a TripAdvisor utazóközösségének véleménye alapján. A második helyre a brassói Hotel Kronwell, a harmadik helyre a bukaresti Hotel Epoque került a világ legnagyobb turisztikai ajánló oldala szerint. A marosvásárhelyi Hotel Privo nem először kapott ilyen jellegű elismerést, korábban a világ legjobb luxus dizájnszállodájának is választották. A Hotel Privo 2014-ben nyílt meg, Marosvásárhelyen a Dózsa György utcában található. A szecessziós stílusú Csonka-villa kiegészítéseként épült negyvenszobás épületet úgy tervezték, hogy annak minden szobájából rálátás legyen a Csiszár Lajos által megálmodott hatszobás villára. Idén a világ legjobb szállodájának az Aria Hotel Budapestet választották. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998